A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága állásfoglalása
a budai alsó rakpart bővítésével kapcsolatban

2003 őszén a Budapest Világörökségéért Alapítvány levélben fordult a Párizsban székelő UNESCO Világörökség Központhoz (VK), amelyben tiltakozását fejezte ki a budapesti világörökségi helyszín magterületén – a budai alsó rakparton – tervezett beruházás miatt. Tiltakozásuk kizárólag a világörökségi látvány megváltoztatása, azaz a budai alsó rakpart kiszélesítése ellen szólt. Mint ismeretes, a Főpolgármesteri Hivatal a Csepeli szennyvízkezelő beruházáshoz kapcsolódó budai főgyűjtő csatornát tervezte a budai alsó rakpart kiszélesítésében elhelyezni.

Az UNESCO VK főigazgatója tájékoztatást kért a magyar világörökségi helyszínekért felelős tárcaközi szervezet, a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság (VÖMNB) elnökétől, a nemzeti kulturális örökség miniszterétől. Ezt követően a VÖMNB Titkársága kezdeményezte, hogy a – budapesti világörökségi értékeket befolyásoló – tervezett beruházás várható következményeiről még a tervezés fázisában konzultáció kezdődjék az UNESCO szakértőinek bevonásával. Fenti lépésre azért volt szükség, hogy elkerülhessük az esetleges későbbi, költségigényes beavatkozásokat.

A VÖMNB kezdeményezéséhez a Főpolgármesteri Hivatal csatlakozott, így 2005. márciusában közösen rendeztük meg a témát érintő szakértői egyeztetést Budapesten. A konzultáció során az UNESCO VK által felkért szakértők előtt valamennyi érintett fél – a beruházó, a tervező, a kivitelező, a hatóságok és a civil szervezetek – képviselői ismertette terveit és szakmai véleményét.

Az UNESCO szakértők a helyszínen szerzett tapasztalatok alapján alakították ki véleményüket, amelyet a Világörökség Központ hivatalos úton juttatott el a VÖMNB Titkárságához, 2005. júliusában. Ez a mintegy 40 oldalas szakértői vélemény fogalmazza meg azokat a pontokat, amelyek be nem tartása a budapesti világörökségi helyszín Listán maradásának súlyos veszélyeztetését jelentheti.

A Világörökség Központ által közvetített szakvélemény, és így annak ajánlásai nem kötelező érvényű döntések, azonban a világörökségi helyszínek érdeke ezek megfontolása alapján felelős műszaki megoldást kialakítani. Nem arról van tehát szó, hogy az 1972-es UNESCO Világörökség Egyezmény végrehajtásáért felelős Világörökség Bizottság (még kevésbé maga az UNESCO) akár korábban, akár az ez év júliusában megtartott 29-ik ülésszaka során bármilyen formában megnyilatkozott volna ebben a kérdésben. A szakértői látogatással éppen azt sikerült megelőznünk, hogy a Világörökség Bizottságnak kelljen foglalkoznia a budapesti helyszín esetleges veszélyeztetettségével, mint ahogy az Bécs és Köln esetében történt.

A szakvélemény átfogóan, ugyanakkor részletező alapossággal foglalkozik az egyes terv-változatok értékelésével, besorolva azokat az általa felállított „el nem fogadható”, elfogadható” és „javasolt” kategóriák valamelyikébe:

1. Elfogadhatatlannak értékelt változatok:
- a rakpart szélesítése és azon 4 sávos út kialakítása;
- a rakpart szélesítése és azon 2 felszíni + 2 alagútban futó sáv kialakítása, a világörökségi szakaszon megépített alagúttal, azon kívül pedig 4 sávos út építésével;
- minden olyan változat, amely új védőművek építésével (ezáltal a régiek elbontásával/eltakarásával) szélesítené a rakpartot (még akkor sem, ha ez nem jár együtt az út szélesítésével).

2. Elfogadhatónak értékelt változatok:
- a jelenlegi helyzet fenntartása;
- a rakpartok forgalmának átszervezése (pl. egyirányú forgalom a folyó mindkét partján); illetve
- a főgyűjtő elhelyezése esetében csak azok a változatok, amelyek nem járnak együtt a rakpart bővítésével (ld. 3. pont)

3. Javasolt (preferált) változatok:
- A világörökségi értékek megőrzése és azok kihasználása szempontjából legelfogadhatóbb változat: az út megszüntetése és a rakpart gyalogosok általi használata;illetve
- a főgyűjtő elhelyezése a rakpart szélesítése nélkül, amely a világörökségi értékek megtartása mellett a következő változatok valamelyike szerint lehetséges:
    • a Fő utca alatt, vagy
    • a felső rakpart alatt, vagy
    • a meglévő alsó rakpart alatt,vagy
    • a Duna medrében, vagy
    • mélyen a talajban elhelyezve.

A magyar illetékesek kérésére az UNESCO VK által szervezett szakértői helyszíni szemle és értékelés megállapításait és javaslatait a tervezett beruházás megvalósításánál, a végleges döntések meghozatala előtt lehet és kell figyelembe venni.

Mindezek természetesen nem jelentik sem a kiemelt környezetvédelmi beruházáshoz kapcsolódó budai szennyvíz főgyűjtő meghiúsítását, sem a lakosságnak a budai világörökségi Duna-part használatának lehetőségétől való megfosztását. Az UNESCO VK szakértőinek értékelése és javaslatai éppen a műszaki fejlesztéseknek a kulturális örökség értékeinek megóvását figyelembe vevő megvalósítását segítik elő.

Budapest, 2005. augusztus hó 16-án

Dr. Varga Kálmán
ügyvezető elnök
Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága

__________________________________________________
<<vissza     kapcsolatfelvétel    elérhetőségeink    további linkek