Mi tanúskodhatna jobban a közel ezeréves
tokaji szőlő- és borkultúra világhíréről
és rangjáról, mint az a tény, hogy
sehol a világon nem képzelhető el egy magára
valamit is adó borkereskedés kínálata
néhány palack Tokaji nélkül. Magyarországon
már gyermekként megtanulja az ember a Himnusz
soraival: "Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél…",
valamint hallja a Napkirálynak, XIV. Lajosnak tulajdonított
mondatot, miszerint a Tokaji "a királyok bora és
a borok királya" ("Vinum regum - rex vinorum").
A Tokaji Aszú néven elterjedt borspecialitást
az évszázadok során világszerte
mindenütt megismerték.
Tokaj természetesen elsősorban névadója
az e borvidéken iskolázott bornak, a szőlőtermelés
nemcsak e város határának dűlőiben
történik. Az 1997-es bortörvényben meghatározott
Tokaj-Hegyaljai borvidék területe magába
foglalja a legkiemelkedőbb termőhelyeket, melyek összesen
kilenc település - Tokaj, Bodrogkeresztúr,
Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Rátka, Szegi,
Tarcal, Tállya - közigazgatási területének
részét képezik, továbbá ide
tartozik Sátoraljaújhelyen az Ungvári Pince,
Sárospatakon a Rákóczi Pince, Hercegkúton
a Kőporosi és a Gomboshegyi Pincék, valamint
Tolcsván az Oremus és a Tolcsva Bormúzeum
Pincék. A borvidék 1561 óta dokumentált
története bizonyítja, hogy a szőlőtermelés
mindig a "három sátorhegy" (Tokaji-hegy,
az abaújszántói Sátor-hegy és
a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy) által
meghatározott háromszögön belül
zajlott.
A
Tokaji borvidék 1737 óta élvez védettséget,
amikor is egy királyi rendelet - a világon elsőként
- zárt borvidékké nyilvánította.
Ez azonban kötelezettségekkel is járt: a
bortermelés ezen a vidéken közel 3 évszázada
szigorúan szabályozott törvényi keretek
között zajlik. A kultúrtáj hűen
mutatja be az ebben a régióban meghonosodott bortermelés,
egy borspecialitás készítésének
történelmi hagyományait - hiszen ezek a speciális
igények formálták a pincék és
pincészetek formai megjelenését, mely eltér
Magyarország más tájaitól. A jellegzetes
szőlőbirtokok, farmok, falvak és kisvárosok
mélyen fekvő, ősi borpincéiben nyomon
követhető a tokaji bor termelésének minden
mozzanata. Az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőművelési
hagyományok érintetlen, eredeti formában
való továbbélése és a borvidék
évezrede tartó egysége indokolta, hogy
az UNESCO Világörökség Bizottsága
a Tokaji borvidéket 2002-ben mint kultúrtájat
felvette a Világörökségi Listára.
A világörökségi helyszín összesen
132,555 négyzetkilométernyi (13.245 ha) magterülete
megegyezik a magyar bortörvényben meghatározott
Tokaj-Hegyaljai borvidékkel, az ütközőzónába
pedig 27 további település közigazgatási
területe tartozik.
A
szőlőművelés Tokajban ősidok óta
van jelen, hiszen a leletek tanúsága szerint e
tájon endemikus (őshonos) növényfajta:
különös szerencse, hogy itt került elő
a mai szőlőfajták közös ősének
tekinthető miocén kori ősszőlő (vitis
tokaiensis) levelének lenyomata. A vitis sylvestris ősszőlő
mind a mai napig vadon él Tokaj-Hegyalján.
A
magyarság borkultúrája kettős eredető:
egyesíti a keleti, kaukázusi és a nyugati,
római szőlőművelési hagyományokat.
Ezek tükröződnek Tokaj-Hegyalja szőlőtermesztésében
és pinceépítési szokásaiban.
A szőlőművelés és borkészítés
meglétét itt már a honfoglalás korában
valószínűsítik, bár erre vonatkozó
tárgyi bizonyítékok nincsenek. A XII. század
második felétől, a vallon telepesek megérkezésétől
kezdve viszont már adatokkal bizonyítható
a szőlőművelés elterjedése Hegyalján.
A
terület mind földtörténetileg, mind földrajzilag
egyedülálló adottságokkal rendelkezik.
A mállékony, vulkanikus és posztvulkanikus
tevékenységgel keletkezett kőzetek sokféle
talajtípus kialakulását eredményezték
- ez kihatással van a talaj termő erejére,
ásványi anyag tartalmára, hőelnyelő,
hőtároló és visszasugárzó
képességére. A kedvező fekvésű
lejtők, a nagy besugárzás, a Bodrog és
a Tisza közelsége, valamint a hosszú ősz
nagyon kedvező klimatikus viszonyokat eredményez:
a Botrytis cinera penészgomba itt nem szürkerothadást,
hanem nemesrothadást, vagyis a szőlőszemek aszúsodását
váltja ki. Az aszúsodással töményedett
szőlőszemek mustja literenként akár 850
gramm cukrot is tartalmazhat, ezzel együtt magas savtartalom
és aromaanyag is koncentrálódik benne.
Az aszúszemek kiválogatása a fürtből
már az 1600-as évek elejére gyakorlattá
vált Hegyalján. A sajátos mikroklímának
köszönhetően a pincék falán különleges
pincepenész, a Gladosporium cellare telepedik meg, mely
a bor érési folyamatára van jótékony
hatással.
További
különleges értéket jelent, hogy a közeli
hegyek magasabb övezeteiben megtelepült kocsánytalan
tölgy a hordókészítés kiváló
alapanyaga. A hordó fája jelentősen befolyásolja
a bor érési folyamatát (oxidatív
érlelés) és kedvező hatással
van aromájára és színére
is. A "zempléni tölgy" régóta
ismert a nemzetközi borvilágban, hiszen erdeinek
fája közepesen kemény, kopásálló,
és csersavtartalama révén kimondottan tartós.
Tokaj-Hegyalja
természetes fehér édesbora, az aszú
kiemelkedő minősége a felsorolt kedvező tényezők
- úgymint természeti adottságok, termesztett
szőlőfajták és az emberi tényezők,
azaz a borászati kultúra - egyedülálló
és különösen szerencsés találkozásának
köszönhető. A borvidék méltán
érdemli meg, hogy világörökségként
tartsák számon.
GALÉRIA
