Fertő
/ Neusiedlersee kultúrtáj (2001)
Kultúrtáj, kulturális kategória |
|
A
Fertő-tavat az UNESCO 1979-ben egyedi természeti
értékei miatt bioszféra rezervátummá
nyilvánította, hiszen Európa nemzetközi
jelentoségű vadvize és a kontinens legnagyobb
sósvizű tava, az eurázsiai sztyeppe tavak
legnyugatibb képviselője. A Világörökség
Bizottság mindazonáltal - Magyarország
és Ausztria példamutató együttműködésben
és közös irányelvek szerinti előterjesztése
alapján - a Fertő-tavat / Neusiedlerseet az azt övező
településekkel együtt 2001-ben mint kultúrtájat
vette fel a Világörökségi Listára.
Vitathatatlan: a tó környéke 8000 év
óta különböző kultúrák
találkozópontja, melyen az emberi tevékenység
és a földrajzi környezet evolúciós
szimbiózisának eredményeként egy
egyedi kulturális tájegység alakult ki.
A vidéknek a természeti értékek
mellett figyelemre méltó a népi építészete,
több jelentős 18-19. századi kastélya
pedig jelentős kulturális látnivalót
jelent. A tó háromnegyede Ausztriában fekszik,
a régiót azonban mégis olyan természeti
egységnek tekinthetjük, amelyre nincs nagy hatással
a földrajzi megosztottság.
A
világörökségi felterjesztésben
magyar oldalról a Fertő-Hanság Nemzeti Park
Fertő-tavi részének teljes területe,
valamint Fertőboz, Fertőrákos településközpont
műemléki jelentőségű része
és kőfejtője, a fertődi Esterházy-,
a nagycenki Széchenyi-kastély és környezetük
szerepelt (az ütközőzónához tartozó
települések: Balf, Nagycenk, Hidegség, Fertőhomok,
Hegykő, Fertőszéplak, Sarród, Fertőújlak).
Az osztrák fél a Neusiedlersee Seewinkel Nationalpark
vizes élőhelyeinek területét és
a műemléki védelem alatt álló
Rust szabad város belvárosát terjesztette
fel.
A
Fertő-tó / Neusiedlersee terület geológiai
és geomorfológiai érdekességek egyedülálló
változatosságát tárja elénk.
Számos részre osztják a klimatikus határok,
így a viszonylag kicsiny területen belül rendkívüli
módon változatos állat- és növényvilág
létezik: kontinentális alföldi sztyeppei
tó, szub-mediterrán dombok és szub-alpin
hegyek, értékes szikes puszták, valamint
előfordulnak magashegységek is.
A
klimatikus feltételek mellett a talaj és a víz
magas sótartalma járul hozzá a mintegy
20 ezer éves Fertő-tó / Neusiedlersee és
a környező tájegység biológiai
sokféleségéhez. A sósvízi
élőhelyeket egész Európában
a tenger közelében lehet megtalálni, míg
kontinentális sósvizek csak Európa keleti
részén és a Kárpát-medencében
fordulnak elő. A tó nagyon sekély: a vízmélység
ugyan állandóan változik, de az átlag
az egy métert sem éri el és a legmélyebb
részeken sem haladja meg a 180 cm-t. Emiatt nagyméretű
a vízszintingadozás, sőt, már az is
előfordult, hogy a tó kiszáradt (legutóbb
1865-1871 között). A Fertő-vidék sajátossága
továbbá a sűrű náddal borított
nagy felszín, a kb. 80 sós mocsárfolt és
a dombvidéki szőlők, ugyanis a területet
hosszú időre visszatekintő bortermelési
hagyományok jellemzik.
A
régészeti feltárások az i.e. VI.
évezredig tudták visszakövetni a térség
történetét: településmaradványok,
a korai újkőkorszak embereinek nagy kiterjedésű,
állandó falvai váltak ismertté.
A terület későbbi lakói a kelták,
majd a rómaiak voltak. 1900-ban a Fertő tó
déli vidékén egy Marcus Aurelius (161-180)
idejéből származó gyógyfürdő
maradványaira és egy rómaiak által
használt forrásra leltek, Fertőrákoson
pedig két római villa romjait tárták
fel.
A
középkor folyamán városok és
falvak hálózata alakult ki, ide értve az
osztrák oldalon például Rust, Purpach,
Mörbisch am See és Breitenbrunn településeket,
magyar oldalon Fertőrákost, Balfot, Hidegséget,
Fertőbozt és Hegykövet. A táj impresszív
természeti változásai a helyi lakosok képzeletében
ma is mondák, mesék és legendák
formájában gazdagítják a terület
kulturális örökségét.
A
tó körüli települések főutcáján
ma is dominál a XVIII. század építészeti
öröksége. Ekkor épült a fertődi
Esterházy és a nagycenki Széchenyi Kastély
is, melyek különleges értéket képviselnek
e kulturális tájegységben.
A
Fertő-tó / Neusiedlersee régió jelenlegi
formájában tehát egy folyamatos és
dinamikus fejlődés eredménye, mely szemléletes
példája annak, hogy a különböző
emberi kultúrák hogyan tudták lakótereiket
ezzel a különleges és változatos természeti
környezettel szimbiózisban kialakítani. Ez
a természeti és földrajzi feltételek
mellett a föld használatának, valamint az
állattenyésztésnek és a szőlő
kultúrának az eredménye.
GALÉRIA
