Az
Aggteleki-karszt és
a Szlovák-karszt barlangjai (1995)
Természeti kategória |
|
A
Magyarország északkeleti és Szlovákia
délkeleti határán elterülő Aggteleki-
és Szlovák-karszt természeti és
kultúrtörténeti értékekben
egyedülállóan gazdag, összefüggő
barlangrendszere a két ország közös
felterjesztése alapján 1995-ben került az
UNESCO Világörökség Listájára.
A felvétel mellett szóló legfőbb szakmai
érv a felszín alatti világ természeti
formáinak rendkívüli változatossága,
komplexitása és viszonylagos érintetlensége
volt, és sokat nyomott a latban az is, hogy a szinte
sértetlen természeti értékek sértetlen
állapotban való megőrzése garantálható.
Természeti értékként egyébként
eddig mindössze négy föld alatti barlangrendszer
került fel a Listára; a legtöbb barlangot kultúrtörténeti
értéke révén - ősemberi leletek,
falfestmények, vallási emlékek - nyilvánították
a világörökség részévé.
A földrajzilag összefüggő egységet
alkotó Aggteleki- és Szlovák-karszton jelenleg
712 változatos képződésű barlang
ismert, melyek közül 273 nyílik a magyar állam
területéről. A mintegy 220-240 millió
éves közép-triász korú mészkőben
2 millió évvel ezelőtt kialakult barlangok
méretüket, formájukat és ökológiai
állapotukat tekintve is sokszínűek. Legtöbb
közülük folyóvizes eredetű, melyeket
a mészkőterület peremén fekvő víznyelőkön
át mélybe jutó vízfolyások
oldó és koptató hatása alakított
ki. E járatokon kívül találunk még
itt a beszivárgó vizek oldásával
kialakult zsombolyokat (függőleges aknabarlangokat),
valamint a mélyből feltörő meleg és
langyos vizek által formázott barlangokat is.
A barlangokat a csepegő vizek mésztartalmának
kicsapódásával keletkezett, különböző
alakú, méretű és színű álló-
és függőcseppkövek, zászlók,
lefolyások és egyéb cseppkoformák
mellett barlangi gyöngyök, borsókőféleségek
és kalcitlemezek díszítenek.
Az Aggteleki és Szlovák karszt leghíresebb
barlangja a Baradla-Domica barlangrendszer, melynek eddig feltárt
oldalágaival együtt mért összhosszúsága
25 km - ezáltal Magyarország és a mérsékelt
égöv leghosszabb barlangjának számít
(A Szlovákiában fekvő 5,6 km-es rész
a Domica-barlang). A karsztvidék további nevezetes
barlangjai: a Földváry- és Rákóczi-barlang
az Esztramoson, a légúti megbetegedésben
szenvedők gyógyítására alkalmas
Béke-barlang, a Vecsem-bükki hasadék, mely
hazánk második legmélyebb barlangja és
a hidrológiai jelentőségű Vass Imre-barlang.
A
Baradla-barlangot az 1549-ben Baselben G. Wernher által
megjelentetett írás említi először,
majd Bél Mátyás 1742-ben Bécsben
kiadott tanulmánya. Az első részletesebb leírás
azonban csak 1781-ben jelent meg róla a bécsi
Ungarisches Magazin-ban, német nyelven. 1794-ben Sartory
József készítette el az első felmérést
(ez a rajz a világ első, mérnök által
készített barlangtérképe), Farkas
János pedig az első részletes leírást.
Az első részletes leírás és
nyomtatásban is megjelent térkép 1807-ből
Raisz Keresztélynek köszönhető.
Az
Aggteleki Nemzeti Park védett természeti területe
összesen 20.170 ha. Hazánk nemzeti parkjai közül
az első, melyet elsődlegesen az élettelen, földtani
természeti értékek, a felszíni formák
és a felszín alatt húzódó
barlangok - és csak másodsorban az ott élő
természet értékeinek - megóvása
érdekében hoztak létre. A karsztvidék
barlangjainak geológiai jelentősége mellett
azonban a térség biológiai, geológiai,
őslénytani és régészeti értéke
is jelentős.
A
régészeti feltárások során
talált számtalan lelet bizonyítja, hogy
a barlangok némelyikét már az őskor
embere is ismerte, sot, lakhelyéül használta.
A több ezer lelet túlnyomórészt a
csiszolt kőkorból, azaz 6000-7000 évvel ezelőttről
származik - közöttük kőből és
állati csontokból készített használati
eszközök, illetve az ún. bükki kultúrához
tartozó vonaldíszes cserépedények.
De találtak számos leletet a korai vaskorból
is (arany ékszerek, harci felszerelés).
Az
Aggteleki és Szlovák karszt barlangjai egyedülálló
ökoszisztémát alkotnak. A védelem
alatt álló felszín alatti világ
több mint 500 barlanglakó és barlangkedvelő
állatfaj számára nyújt életteret.
Néhány faj teljesen endemikus, azaz csak itt fordul
elő, vagy elsőként innen került leírásra.
A 28 európai denevérfaj közül 21-et
regisztráltak itt, melyek közül kettő szerepel
a veszélyeztetett fajok listáján. A barlangrendszeren
keresztülfolyó, föld alatti vizeket és
forrásokat benépesítő halak között
is található néhány ritka és
védett faj. A páradús környezet ideális
élőhely az olyan kétéltűek számára,
mint a tűzszalamandra.
Aggtelek
és környéke tehát mind a földfelszín
felett, mind a földfelszín alatt egyedi látnivalókat
tartogat az odalátogatók számára.
A Baradla-barlang kiváló akusztikájú,
kivételes hangversenytermében egyedi élményt
jelentő komolyzenei barlangkoncerteket rendeznek.
GALÉRIA
